Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tündérkert

2010.09.13

 

 

Kép

 

 

Őri István: A Tündérkert virágai (részlet)

 

 

Holdfény


Amikor a hold a legfényesebben világít és a hegyek felől tiszta szellő száll alá a völgybe, gyere el a legsűrűbb erdő szélére; ott várok rád. Pontosan érkezzél, mert időm ki van szabva. Ha elkésel, visszamegyek oda, ahonnan jöttem és csak ezer év és egy nap múlva találkozhatunk újra.


Valaha ember voltam én is, akiről álmodoztál: erővel, szerelemmel, vad akarattal, kitartással, soha fel nem adva az álmaidat. Fényes takarót szőttél rólam, illatosat, könnyűt, színeset, puhát. S az álom-takaró csak nőtt és nőtt, s egyszer csak elért engem is és beborított fényével, melegével, végtelenségével. Nem tudtam védekezni az álmaid ellen, így én is álommá lettem, s te akkor elvesztettél engem. Szemed mohón itta hullámzó fényemet, de kezed a levegőt markolta, amikor felém nyújtottad. Akkor már messze jártam, messze a földtől, az emberektől, tőled. Álomország lett a hazám, sok más mindenkivel együtt, akiket az emberek végtelen vágyai repítettek ide. Itt béke van, állandóság, várakozás és néha visszatérés az emberek közé, röpke percekre: hátha eljön az, aki ide űzött, és visszavisz magához. Hátha ismét ember lehetek. . . Minden álom-lakó megpróbálja. Én is. Ezer év és egy naponta kinyílik a Kapu, s mi - huss! - szerteszállunk, dobogó szívvel, soha nem szűnő reménnyel. Én hozzád, mások: akikhez tartoztak.

Nekem könnyű a várakozás, neked lehetetlen, mert életed véges. Ezért pontos légy. Ha a fák árnyéka rám vetül, fényem kialszik s te senkit nem találsz ott.

Könnyen megismersz, mert már ismertél korábban is. Könnyen rám találsz, mert fény vagyok, messze világítok, túl a fákon, túl a mezőn, túl a lelkeken. Ruhám is fény, vidáman lebegő, hívogató, kedves.


Pontos légy, mert várok rád. S ha eljössz, érintsd meg feléd nyújtott kezem és én újra ember leszek. Élőbb az élőnél, de nem enyészek el, forróbb a tűznél, de nem égetlek meg, puhább a bársonynál, szebb az álmaidnál.

Ha eljössz, megfogjuk egymás kezét és soha többet nem engedjük el.

Gyere. . .
Várlak. . .
Nagyon...

 

Ir i Ithil thilia gelairwain ar od eryd hwest lim penna na imlad, tolo na ’lân en-eryn nollwain; darthathon le* ennas. Tolo ne lû, an* i lû nín nediannen. Ae* telich ab adledhian, ias tellin ar na-erui* athan meneg idhrinn ar min aur geveditham ad aen.

Im firieth minlû, o nin olthannech: ah hûr, ah meleth, ah innas alag, ah bronwe, ú-ewerthiel ely lín. Nynnich esgal gelair o nin, esgal velui, ú-long, voe ar sui eiliant. Ar i ôl-esgal galant a galant, na-vragol* mathant nin ar gwaedant nin ah claur dín, ah nath laug dín, ah penmethed dín. Im ú-bellin garthad dan ely lín, be hen im ôl na vedui, ar awarthannech nin. Hent lín soganner velch galad nín chwiniol, dan mâb lín gant ’welu, ir rathant na nin. Dan pannen balan, balan na gae, balan na adanath, balan na le*. Ôl-amar nant i mâr nín, guin ilphen*, in iest arnediad in-adanath cellir hí. Sí sîdh, sí bronad, sí darthad ar adledhiad nan adanath, na erui* na lû niben: ae tôl, i farant hí, ar côl nín ad. Ae im firieth ad aen… Ôlbin* bain anírar hen aen.Im aníra. Ne meneg idhrinn ar min aur bân i annon edra, ar mín reviar balan, ah estel alfirin. Im na len*, ilphen revia i buia.

Darthad ú-dhufui enni, ú-amdir le, an* le fair. Be hen tolo ne lû. Ae lûm i-ngelaidh haltha nin, gâl nín gwanna ar hirithach úben* ennas.

Pelithach, iston, an* istannech nin io-anann.Hirich nin, an* im galad, thilion balan, athan ngelaidh, athan pharth, athan fae. Hamp nín galad, reviol veren, melui.

Tolo ne lû, an* darthon le. Ae telich, mathach vâb nín róthiel ar im firieth ad. Cuin athan chuin, dan ú-thinnon, born athan naur, dan ú-dhoston le, moe athan fân, bain athan ely lín.

Ae telich, gedich vâb nín, im gâd vâb lín ar leitham ului*.

Tolo…

Darthon…

Dae…